Aktualitások

2. bejegyzés: 2019. 10. 03.

Dilemmák több okból maradhatnak feloldatlanok és hozhatják létre beszorultság megélését

A macska néha olyan helyre kapaszkodik, ahonnan szinte sem előre, sem hátra nem tud mozdulni. Vajon hogyan hozza magát ilyen helyzetbe?

Saját fáinkon macskaként lépegetve esetenként miért ragadhatunk ott rövidebb - hosszabb ideig, ahová nem is igyekeztünk?

• Tájékozódás hiánya miatt

Azt vesszük észre, amit megszoktunk, vagy amit látni szeretnénk. Sokszor arra vagyunk nyitottak, amit már tudni vélünk, és figyelmünkkel ennek igazolásához illeszkedő információkra szűrünk.

Ez a vakfolt.

• Döntés hiánya miatt

Gyakran kockázatkerülés, felelősséghárítás, félelem, kényelem áll a hátterében.

Ez az elkerülés.

• Cselekvés elmaradása miatt

Nem tesszük meg, amit eldöntöttünk, helyette újra latolgatunk, tájékozódunk.

Ez a halogatás.

Mások mintáit mindezekben hamarabb felismerjük. Egy a macskáéhoz hasonló úton ugyanakkor nem könnyű fülön csípni magunkat még azelőtt, amikor elkerülhetetlenül elérkezik a szembesülés, az irányváltás és az elmozdulás ideje. Ez nem is csoda, hiszen sok esetben vakká válunk saját működésünk sajátosságaira, amelyek fölött nincs tudatos kontrollunk.

Ez a mozzanat a segítségnyújtás alapja: kívülről nagyobb az esély tükröt tartani és támogatni az elmozdulást, mint érintettként, a történet részeseként.

Egy elhúzódó dilemma energiát von el, zárványként torzítja az észlelést, akadályozza a szabad kapcsolódást, az alkalmazkodást, a tanulást, a haladást, a fejlődést, az örömöt.

Szecsődi György