Aktualitások

Néhányan lusták felfedezni a lehetséges újat, mert könnyebbnek tűnik eligazodni a megszokottban. Ők a már meglévő tapasztalásaikat igazolni, erősíteni, mélyíteni és ismételni akarják, mintsem megkérdőjelezni, árnyalni, esetleg elengedni, vagy felcserélni másokra azokat.

Ez az út többeknek a csapdába esés receptje, mely mögött az úgynevezett hozzáférhetőségi elfogultság érhető tetten. Ez, mint a modern pszichológia egyik leghasznosabb felismerése arra a tendenciára utal, mely szerint legtöbben spontán azt hiszik, hogy ami könnyen az eszükbe jut, az a legfontosabb is egyben.

A legkönnyebben arra emlékezünk, ami kiemelkedő, fontos, gyakori és legutóbbi, valamint arra, ami már ismerős és ami illeszthető az elképzeléseinkhez. Bár ezáltal esetenként képesek lehetünk gyorsan dönteni és cselekedni, mindezek eredményeként ugyanakkor gyakran túlértékelhetjük azt, ami ismert, valamint leértékelhetjük azt, ami ismeretlen és ami felfedezésre vár. Így aztán ahelyett, hogy keresnénk a lehetőségét annak, hogy megkérdőjelezzük, ami magától értetődő, inkább kényelmesen belesüppedünk vélt bizonyosságainkba.

Ha a hozzáférési elfogultság mentális modelljére nincs rálátásunk és túl messzire megyünk ezen az úton, feszültség támadhat a személyes belső valóságunk és a megtapasztalt élményeink között. Ilyenkor megbomlik az összhang aközött, amit látni szeretnénk, és aközött ami van.

Ha ezt tapasztaljuk, a megoldás nem kívül, hanem belül keresendő. A dilemmaként megélt helyzetekből belső utakon lehet elmozdulni.