Szeretjük felfedezni az újat, ugyanakkor azt is jól esik megélni, ha eligazodunk abban, amit már megismertünk. Egy új helyzetben (pl. munkahelyváltás) olyan dolgokat láthatunk és vethetünk fel, amiket a régebben ott lévők már kevésbé. Idővel gyakran hasonulunk a környezethez. Már nem kérdőjelezzük meg a status quo-t, megtanuljuk a kialakult keretek közötti mozgást.
Akár a teljes életutunkon is hasonló íven haladhatunk. De nem kell ezt szükségszerűen így csinálnunk.
Egyik oldalról a felfedezésben vonzó az új megismerésének lehetősége, de esetenként ez kockázatosnak tűnhet.
Másik oldalról a bejáratott megoldások kiszámíthatóságot és gyakran kompetenciaélményt kínálnak, ugyanakkor unalmassá, ismétlődővé, esetenként egyfajta beszorultságot fenntartóvá válhatnak.
Ha egy munkahelyen / kapcsolatban / társaságban…
- sokszor már előre, fejben eldöntöm, mi lesz egy kezdeményezésem eredménye,
- ezért többnyire azon a módon cselekszem, amit megszoktam,
- ha azt veszem észre, hogy amikor cselekszem, egyfajta játszma és ismétlődés történik,
akkor jó eséllyel ideje a „berendezkedés”-ről a „felfedezés”-re ívet váltani.
A változás első lépése lehet a felismerés és tájékozódás, a második a döntés, a harmadik a (másfajta) cselekvés…
Szecsődi György