Aktualitások

Amikor fogadalmat teszünk, kötelező érvényűvé akarunk tenni egy döntést, ezzel megerősítve magunkat az adott elhatározásban. A be nem tartott fogadalom ugyanakkor azzal szembesít, hogy megszegtük a szavunkat és tükröt tart elhamarkodottságunkról. Legtöbben különösebb megrázkódtatás nélkül lépnek túl egy fogadalom felülírásán. Vajon miért és hogyan történik ez?

Érdemes belegondolni, hogy

- egyik oldalról valamennyien teszünk ismétlődően olyanokat, amikre azt mondjuk, hogy nem szeretnénk megtenni - kezdve az este 9 után bekapott „még egy falat”-tól, az újabb indulatvezérelt dühös kirohanásig egy már jól ismert helyzetben.

- Másik oldalról: visszatérően elmulasztunk valamit megtenni, amiről úgy gondoljuk, hogy szeretnénk. Ilyen példa, a „mostantól heti háromszor futok reggel”, vagy a „megalkuvás helyett ezután igazat mondok és képviselem a véleményemet” elhatározás.

A fogadalmak ritkán hoznak eredményt. Talán azért is nem lepődünk meg átlépésükön, mert legtöbben már kimondáskor is érzik valahol, hogy olyan illúzióba ringatják magukat, amit nem gondoltak át kellő mélységben ahhoz, hogy valóssággá változtassák.

Általában nem működik, ha kényszeríteni akarjuk magunkat, ezért a jövőbeni fogadalomtételek helyett jobb, ha döntéseink alaposabb átgondolására törekszünk, mielőtt kimondjuk azokat magunknak, vagy másoknak.

A felkészülésben és a tájékozódásban sokszor a kis lépések elve is segíthet, azaz ha nem csak a végeredményt tételezzük előre, hanem az odavezető út soron következő lépéseire is erősebben figyelünk.

Azzal is támogathatjuk magunkat, ha a döntést, vagy az egyes lépéseket követően természetesnek vesszük, ha eltérést tapasztalunk ahhoz képest, amit elterveztünk. Ilyenkor célszerű megállni és korrigálási lehetőségként tekinteni a helyzetre. Igyekezni megérteni, mi történik. Ennek megfelelően életszerű lehet az is, hogy módosítjuk a döntést, a célt, a cselekvést…

Tanuljunk a tapasztalatainkból és mindezt osszuk meg azokkal, akire tartozik. Karácsonykor, Újévkor és életünk bármely más napján.