Aktualitások

A rajongásban kivételesnek élhetjük meg önmagunkat, mert benne valamely kiválósággal teremtünk egységélményt.

A rajongás természetes alapformái a szülő - gyermek kapcsolat, vagy a viszonzott szerelem, ahol az érintettek kölcsönösen emelhetik egymást. Ezekben a rajongás szempontjából szimmetrikus helyzetekben mindkét érintett – bár akár különbözőképpen, ugyanakkor egyszerre - adhatja és fogadhatja a nagyszerűség üzenetét.

Vannak nem szimmetrikus rajongói helyzetek: mester és tanítvány, főnök és beosztott, ideológiai vezetők és követők, sztárok és rajongóik, egyoldalú szerelem… Ezekben a rajongó sugározza, a rajongás tárgya pedig fogadja az eszményítés energiáit. Az előbbi ezáltal részesévé válhat az utóbbi felmagasztalt nagyszerűségének.

A rajongás egy élő kapcsolódás tapasztalatában a kiegyenlítődés felé tart. A felnőtté váló gyermek és a szülők ideális esetben barátokká, a hősszerelmesek jó esetben partnerekké, társakká válhatnak.

Ahol a rajongásban az asszimmetria erősödik, ott irreális vakhit (a követő vakon szolgálja vezetőjét), kiábrándulás (a tanítvány kiábrándul mesteréből), vagy legjobb esetben a földet érés utáni belátás és tanulás lehet a következő állomás.

Ha a rajongás egyirányú, mind a rajongó, mind a rajongott oldalán érdemes feltenni a következő kérdéseket: mi hiányzik, mire vágyom, mit kapok, mit adok, hová vezet a rajongás megélése? Ezek után mit tehetek és hogyan?

Ha a rajongás segít választ találni ezekre a kérdésekre, akkor annak megélése előrevivő lehet. Ha elzár a válaszoktól, akkor érdemes lehet tőle elmozdulni.