Aktualitások

Természetes alapélményünk, hogy többféle lehetőséget látunk magunk előtt, melyek közül úgy érezzük, szabadon választhatunk. Tudjuk, hogy eligazodunk, tudjuk, hogy szabadok vagyunk. Hogyan térjünk vissza jól-létünknek ehhez a forrásához, ha olykor úgy érezzük, elszakadunk tőle?

Van egy olyan gondolkodási koncepció, amit mindannyian spontán használunk, ám ugyanígy időként el is tudunk hagyni. Nevezetesen: annak tudása, hogy „a valóság térképe nem maga a valóság”. Ez a mentális modell arról szól, hogy még a legjobb térképek sem tökéletesek, azaz még a legkifinomultabb értelmezéseink és elemzéseink is csak redukciók, lehetséges olvasatok arról, amiről szólnak. A térképünk egy szubjektív pillanatfelvétel is lehet egy adott időpontról, ami olyasvalamit rögzít, ami már megváltozott, nem létezik.

Célszerű emlékezni tudni erre a mentális modellre, amikor azt éljük meg, hogy elfogytak, vagy beszűkültek a választási lehetőségeink, akár munkahelyi viszonyaink között, akár magánkapcsolatainkban. Mert mindig van egy (vagy több) másik megközelítés, amelyet ha megtalálunk, az visszasegít az eligazodás és szabadság élményéhez.

Keressünk új nézőpontokat, alkossunk újabb térképeket, fedezzünk fel minél több lehetőséget abban, ahogyan modellezzük a valóságunkat.